A madártartás éppen a kanárimadár (Serinus canaria) háziasításával lendült fel. Már a 1400-as évek végén a spanyolok elkezdték tartásukat, kereskedelmüket. Majd két évszázadig monopol helyzetben voltak, mígnem egy madarakat szállító hajó Elba szigetének partjainál hajótörést szenvedett. A madarak egy része kiszabadult, és a szigeten kedvező életfeltételeket találva elszaporodott. Ez után olasz közvetítéssel terjedt el a madár tartása szerte Európában.
A roller, mint fajta kialakulása a Harz-hegység St-Andreasberg nevű városában Wilhelm Trute tenyésztő nevéhez köthető. Az itteni bányászok - más bányákban dolgozó munkásokhoz hasonlóan- minden brigáddal levittek a tárnákba, kis kalitokban egy-egy kanárimadarat. A kanári ugyanis roppant érzékeny a sujtólégre. Ha a madár furcsán viselkedett, mindenki tudta hogy menekülni kell.
A kanári a bányászok mellett vészjelzőként "működött"...
A bányászokat viszont nagyon zavarta a madarak csattogó éneke, az éjszakai műszakban dolgozók napközben nem tudtak pihenni a bántóan éles hangoktól. Megjelent ekkor egy mutáció a madaraknál. A gégefő elporcosodott, így halkan, tompán, gurgulázva kezdtek énekelni bizonyos törzsek. Nagyon népszerűek lettek e madarak, hiszen ezek éneke szinte altatódalként hangzott, nem zavarta a munkásokat a pihenésben. Ezeket a törzseket kezdte tudatosan szelektálni Trute, és alakította ki a mai értelembe vett roller kanári ősét.
Ekkor indult hódítóútjára a roller, és lábai előtt hevert egész Európa. Erről az időszakról ezt írja Brehm " Az állatok világa" c. művében : "A kanárimadár énekének nemesítésével kimutatható eredménnyel először a német tenyésztők foglalkoztak. Ezek közt a 1880-as években WilhelmTrute-nak sikerült kiválló törzset kitenyésztenie..... a tenyésztést Trute olyan tökélyre vitte, hogy az évszázados spanyol, olasz, portugál és a híres tiroli tenyésztők madarait a kanárikereskedelem piacairól csaknem teljesen kiszorította..... A kanáritenyésztés..... mindinkább tért hódít, és nemzetgazdasági jelentősége nem kicsinyíthető le...."
Vándor kanárikereskedő:
Mert bizony ebben az időben sok bányásztelepülésen, így St. Andreasberg-ben is szinte minden család abbahagyta a bányászkodást, és a "kanáriiparban" kezdett dolgozni. A 800 fő lakosságú kis faluban három asztalosműhely csak kalitka alkatrészeket gyártott (a kalitok minden alkatrésze fából készült), és ezeket asszonyok és gyerekek állították össze bedolgozásszerűen.
Gyerekek kalitokat állítanak össze (kb.1920):
Kalitok átvétele egy raktárban, valahol a Harz-hegységben....
Ebben az időszakban, csak erről a településről egyetlen évben 800.000 madarat exportáltak csak az USA-ba! (A tényszerűséghez tartozik, hogy ezen madarak egy része máshonnan felvásárolt példány volt, de akkor is döbbenetes mennyiség.) Németországból a legnagyobb forgalmú évben meg közelítőleg 3 milliót!!!
Brehm magyar tenyésztőket is idéz, illetve fontosnak tartja megemlíteni munkásságukat. Fodor Pált idézi : "Fodor a magyar kanári fajtáknak külön fejezetet szentel, mégpeddig teljes joggal: " A magyar tenyésztők különféle színárnyalatoktól eltekintettek, s a madarak nemesítésére fektetik a fő hangsúlyt. A magyar kanári fajták közül megkülönböztetjük : a közönséges kanárit, a fülemileutánzót, a "Hunyadi-énekes"-t, és a nemes kanári madarat..... A közönséges kanári madarat hazánkban csak néhány avatatlan, többnyire kezdő madárkedvelő tenyészti, ezeket csapper-kanári madaraknak is nevezik..... A fülemileutánzó vagy csattogó kanári a fülemile csattogását utánozza....." A Hunyadi-énekesről írja : "Ennek a kanáriból kiképzett különleges magyar énekesnek, mely a Hunyadi-indulót énekli, első tenyésztője és kiképzője Wagner Rezső volt, aki egy hibanélküli kanáriját I Ferenc József királyunknak ajánlotta fel.
" Nemes kanáriként a rollert említi Brehm és Fodor is.
Minden forrás kiemeli, hogy tenyésztőink a hang minőségére szelektáltak, és ebben a szakágban magasan a világszínvonal fölé emelkedtek. Néhány példa szintén Fodor Páltól (1927): " A magyar tenyésztők közül ki kell emelni Ulrich Győzőt, aki kiválló törzsével a bécsi, a kasseli, az aussingi, a mannheimi nemzetközi kiállításokon a legmagasabb díjat, a nagy aranyérmet nyerte el. Legutóbbi győzelme pedíg a legkivállóbb német tenyésztők körében olyan osztatlan elismerést aratott, hogy külön tiszteletük jeleként egy aranylánccal is megajándékozták. Hasonlóan kiemelkedő Mausz János. Ő Kasselban két egymást követő kiállításon nyert, azaz megszerezte az elsőnek járó nagy aranyérmet és különdíjakat." Ezután tucatnyi nevet sorol fel, akik szintén világszínvonalon képviselték a magyar tenyésztőket nemzetközi versenyeken.
A szomszédos országokban töretlen népszerűségnek örvend e fajta azóta is. Oly sokan vannak a tenyésztői, hogy Szlovákiában helyi versenyeken kell kivívni a nemzeti bajnokságon való részvétel jogát. Németeknél, a fajta őshazájában, szintén több tízezres tenyésztői tábora van e madárnak, a csak néhány példányt tartó madárkedvelőkről nem is beszélve.
Magyarországon 1902-ben alakult meg az Első Magyar Nemeskanári Tenyésztők Országos Egyesülete. Hatalmas népszerűsége volt e fajtának, több ezres tenyésztői táborral. Szinte minden órás, fodrász, cipész stb. műhelyében dalolászott néhány kismadár. Hogy a rádiót, hi-fi tornyot helyettesítette -e, vagy a műhely magányát enyhítette? Erre ma már nem kapunk választ, de tény hogy világhírűek voltak a magyar tenyésztésű énekesek. Lakó Antal egy írásában megemlíti, hogy a két világháború közt évente 50-60 ezer kanárit gyűrűztek hazánkban. Ennek nagyrésze roller volt. 1945 után egyre kevesebben foglalkoztak a fajtával.
2006-ban az Országos Énekeskanári Versenyen már csak 8 magyar tenyésztésű roller kollekció szerepelt... Néhány lelkes külföldi tenyésztő részvétele segített abban, hogy egyáltalán verseny hangulatú legyen a verseny.
Ezen szeretnék változtatni, ezért szeretném bemutatni e fajtát minden érdeklődőnek. Szeretném ha hagyományaihoz méltó helyére kerülne a roller a hazai díszmadártenyésztésen belül.
Neubrandt Gábor